Ennyire könnyen még nem siklottak ki a kezem közül. Klasszikus flört. Mosoly, kaccsintás, csábító és félreérthető kacagás, semmi több. Eljutsz a vacsoráig, de nem tudsz túllépni ezen. Nem utasít el, de nem is enged be. Rá lehet rúgni az ajtót?
Múltkor írtam, hogy nincs szabály. Egy van: a kölcsönösség. Hogy hazudott, kicsikart, átvert, megfizetett, látszat, az mindegy. De közösen akarni kell - kinek ezért, kinek azért.
Mellek közé szorult izzadság csepp - vajon izgató? A vágy mindig bennünk lakik, ami kinn van nem több, mint darab hús, váladék, tárgy. Tőlem személyes a világ.
Nem jó nőknek udvaroltok. Jó nő az, aki összejön.
Tegnap említett kedvencem, ma válaszolt, egy kézfogásnyi távolságra voltunk. A világ milyen kicsi, és mégis milyen kevésszer találkozunk. Ki tudja, mi lett vele, de készséges volt. Mostantól kezdve becsületbeli ügynek tekintem, hogy az ajtó előtte, legalább egy alkalomra nyitva legyen, és erről tudjon is. Úriember le nem fektet, de felajánlja.
Ez az eső elmar mellőlem minden vágyat. Csak egy tea, hosszú sorok, olvasólámpa, már nappal is. Piszkos idő. A nyálkás meleg kifáraszt, ez a hideg csúszós viszont lelomboz.
A jövő elé is ködfüggöny ereszkedik, a jelen üresen ingázik, elmerengek a múlton. Eszembe jutott a fogszabályzós kedvencem - meglepő, gyermekkoromban ez trendi volt, valahogy hozzánőtt ehhez a nemzedékhez, és most harmincas éveikben is fogszabályzót viselnek ismét -, aki a kolléga esküvőjét követően jó pasinak kiáltotta ki, sőt! Most lett igazán jó pasi, a legproblémamentesebb szerető, ágyba bújsz vele, de utána hazamegy anyucihoz, kiéhezett, a legjobb formáját sűríti a lopott pillanatokba, és hosszútávon elkötelezett, nincs szükség a közös jövőn lamentálni. Akkor ezt félelmetes cinizmusnak tekintettem, ma már realitásnak.
Nem találom az e-mail címét, de írtam egy közös ismerősnek. Bölcsessége két ringó mellecskével volt megtámasztva, ami nem utolsó szempont. Igaz, ennek már öt éve - van benne kockázat.
Ma talán lett volna alkalom, hogy biztosíthassam szexuális tiszteletemről, de inkább kihagytam. Nem nagyképűség, inkább lustaság.
A sport szexuális kisugárzása nem a másik testéből fakad. Nem a torzultságukról beszélek, hiszen az aktusban is nyög, sóhajt, küzd, kapkod, grimaszol és megcsúnyul a másik, és nem is arról, hogy egy hosszútávfutó nő iránt érzett vágy már a pedofil homoszexualitást súrolja, egy kigyúrt test pedig gyakorlatilag már értelmezhetetlen a báj fogalma felől. Női súlyemelés pedig nincs, ha mégis, akkor pedig nem akarok tudomást venni erről.
De ha csak Duna parton kocogó hölgyek többségére is gondolok, nem a dughatnék jut eszembe. Pedig az izzadság, hevültség, zihálás akár el is indíthatná az ágaskodást, megkímélve az amúgy kívánt bemelegítéstől. De nem! (Fülembe rejtett zsebcinikusom súgta múltkor, hogy mily' nehéz lehet macskányi rögökkel és redőkkel az alfelünkön, valamint deréktáj akár csak ilyen lassan is futni!)
Nem, a titok a saját mozgásunkban van. A gyúrás, a futás, a fitnesz-jóga a saját testünkre irányít, és a vágynak tárgya lehet a másik, de a kiindulópontja én vagyok. Ha magam testével vagyok elfoglalva, azt gondozom, ápolom és nevelem, akkor a testiség alaprezgése mindig jelen van. Ahogy leolvad a napi mocsok rólam, belülről marva ki minden savat, egyúttal megnyitja az utat a nemző képzeletnek.
Zsebcinikusom nem csak pofázik, hanem kegyetlen erővel a lépembe markolt, minden szuszanásnál erősebben, amikor a rögök nélküli idomok ruganyos léptei után iramodtam. Eh, szemem erősebb, mint a lábaim. Látom innen is.
Nincsenek szabályok. Szabad szeretni, szabad kihasználni, szabad fizetni, szabad hazudni, szabad részegen, szabad kinn, szabad benn, szabad házi nyúllal, szabad név nélkül, szabad...
A szabadság teljessége összezavar.
A tömegközlekedés az egyetlen tér, ahol a tömeggel találkozom. Mi dolgom nekem velük? Csak a tömeg: elsúlyosodó mellek, felkarok lecsüngő félköre, megnehezedő ráncok, hurkásodó hasak. A tavasz a legszerencsésebb, mert még a bepállott hónaljak émelyítő közelsége nem zavar, de kellő betekintést enged a tömeg formái és deformációi közé.
Ribanc rendszám - milyen találó! Mint a yakuzák jelei, mint törzsi hovatartozás kifejezése, mint egy tetovált törzsszám. Idetartozom, mondja. Ahogy öltöny és nyakkendő, izomtrikó, mackónadrág és a viseletes otthonka. Nem kell futni felesleges köröket, a koordináta rendszerben kijelöli a mozgáteret.
Nem hogy nem szokásom, de egészen szűz vagyok a buszon ismerkedésben, ezért kénytelen voltam egy távolsági buszra is követni. Feszegessük saját korlátainkat. Mellé ültem, beszélgettünk. Alig negyven perc, engem is meglepett. Leszálltunk, visszamentünk - kocsi.
Csak arra emlékszem, hogy mennyire szomorú volt utána. Nézni, ahogy kisiklik a kezünk közül, mennyire eljelentéktelenedik a saját vágyunk nélkül. És szemem tükrében ő is látta ezt. Agresszívan támadott, és ez segített. A támadót vissza lehet verni, a kivert kutyát nehezebb. Többet kapott, mint akart. A jó kufírc mellé egy szebb élet kulisszái mögé bepillanatást. Nem jobb élet, csak szebb. Több a polír rajta. Keserédes.
Már-már csalódás az első páros. Darabra mért, alig pár órányi testek, mennyivel többet hittem róla. Szinte már az elején megtorpanok: nem a lehetőség kevés, mint hittem, hanem az élmény, ami ebből kifacsarható. A tömeg jön, megy, közeledik.
50.
A blog visszaszámlál, én meg legfeljebb lemegyek mínuszba. A sikert másban mérem, de harmincöt alatt ez kit érdekel?!
Múltkor már a nyelvet sem értettem - nem azért, mert idegen, hanem mert zavaros. Google-agy, sms-nyelv. Amíg ezen nem kesergek, hanem tanulással vegyes érdeklődéssel figyelem, addig nehezebben öregszem. Vagy legalábbis így hiszem. Úttörő tábortól a mai fesztiválokig még mindig egyetlen kérdés foglalkoztat nemtől és kortól függetlenül mindenkit: és a fiatalok, no ők basznak-e rendesen?
Múltkor Nabokovval beszélgettem, és elárulta a titkot: Lolita azért tőkéletes ígéret, mert a tizenéves testet egyesíti a negyvenéves nő romlottságával. A valóságban tizenéves butuskák, és negyvenéves testek vannak. Nem elszomorít, inkább elgondolkodtat.
Mi jut eszedbe a sikeres emberről? Ne kapkodj. Legyen sikeres férfi! Nos? Pénz? Autó? Öltöny? Kockás hasizom? Széria felszerelés a jó nő? Intelligens? Sziporkázó humorérzék? Természetesen a végtelenségig megértő és türelmes.
Helyes.
Az indítással valahol csaltam. Amikor az első összejött, onnantól számít. Történetek tucatjai szólnak arról, hogyan cserkészel be egy nőt két hét alatt. Ez ma már két napra, sőt, sokszor két órára szűkült le. Igaz?
Inkább szexuális fantázia, mint valóság. Vajon milyen a női álmodozás? Ha csak farkat akar, némi kényeztetést, akkor belibbenti a kis bibéjét, porzók sokasága döngi körül. Pedig sokan tényleg csak ennyit akarnak, de nem így.
A net áldás a magam fajta póknak, a szórakozóhelyeken (tágan értelmezve a fesztiváltól a házibuliig) dolgozni kell a sikerért, bizonytalan kimenetellel. Emellett a korhatár vészesen lefelé ment: tizenkörnyék a döntő többség. Nem tudnak és nem akarnak mit kezdeni a harmincassal. Én még csak elboldogulnék velük.
Nem mutatkozom be, majd megismertek.
52. hét. Nem sokat vállaltam, pontosan 52-t. Mind 35 alatt. Ahogy én is.
A valóságot elfedő mondatokkal dokumentálom, ahogy mennek a napok visszafelé.
Irogattam. A világháló pókja kifeszíti szálait, egy-egy fennakad. Nem vagyok igazi ragadozó, nem cserkészem be a vadat, nem állok lesben, nem rontok rá, nem űzöm, nem hajtom és nem teperem le. Beszáll, múló kellemetlenségnek tűnik, és egyre jobban belegabalyodik. Amikor szabadidejében is válaszokat fogalmaz, akkor érdemes elindulni.
Nem kérek fényképet, de sokszor küldenek. Félnek a csalódástól? Igazuk van. Előre bemosakodnak, hogy így nézek ki, ne lepődj meg, megértem, ha... Minek ez?
Első lenyomatok: magas, erőteljes alkat. Elnagyolt vonások, rekedtes hang, férfiasan nyerít.
Beszélgettünk, Mozarttól a politikáig. A szavak zsongása gyilkos méreg - feltéve, hogy kellő agykapacitással rendelkezik. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy totálisan immunis példánnyal találkoztam. És ez pont most. Oly' mértékben üresen kongott, hogy igaz és hamis, hazugság és bölcsesség egyformán visszhangzott benne. Ilyen lehet a szeme egyetlen villanásával női alhasat görcsbe rántó férfinak, amikor egy vak nővel találkozik. Megdöbbentő élmény.
Az Alien legkarakteresebb vonása, hogy egyetlen tulajdonságra leszűkíthető: reprodukálni akarja magát. Ez a nő ilyen: kefélj meg. Könnyedén tépte szét a pókhálót, felzabálta egyetlen este a alatt a pókot, a saját logikája szerint végigzongorázott a felszopástól az analitásig mindent, majd ragadozóként megpihent, elnyúlt cigarettával a kezében és mint egy jól sikerült edzés után, távozott.
51.
