Ez az eső elmar mellőlem minden vágyat. Csak egy tea, hosszú sorok, olvasólámpa, már nappal is. Piszkos idő. A nyálkás meleg kifáraszt, ez a hideg csúszós viszont lelomboz.
A jövő elé is ködfüggöny ereszkedik, a jelen üresen ingázik, elmerengek a múlton. Eszembe jutott a fogszabályzós kedvencem - meglepő, gyermekkoromban ez trendi volt, valahogy hozzánőtt ehhez a nemzedékhez, és most harmincas éveikben is fogszabályzót viselnek ismét -, aki a kolléga esküvőjét követően jó pasinak kiáltotta ki, sőt! Most lett igazán jó pasi, a legproblémamentesebb szerető, ágyba bújsz vele, de utána hazamegy anyucihoz, kiéhezett, a legjobb formáját sűríti a lopott pillanatokba, és hosszútávon elkötelezett, nincs szükség a közös jövőn lamentálni. Akkor ezt félelmetes cinizmusnak tekintettem, ma már realitásnak.
Nem találom az e-mail címét, de írtam egy közös ismerősnek. Bölcsessége két ringó mellecskével volt megtámasztva, ami nem utolsó szempont. Igaz, ennek már öt éve - van benne kockázat.
