HARMINCOT

Hát, ímhol vagyunk és még most alig hétnyi emlékből élek.Mintha az egész tudatomat kitágították volna, hogy bekaphassa az egész világot, idővel együtt. Kimerülésig alábukni, részeg kábulat, módosított tudat, lüktető zene, fullasztó illat és beburkolozó tapintás…

Elérkeztem hát ide is: fülig érő combok, parányi fenekek, csinos pofik. Túl kínálati piac. Messzirő jött ember az idegen, egy szebb világ ígérete, de már az érintése is csodákra képes - irracionális, hatalmas lélek lakik bennük.Csak pár nap a mennyországban. Vagy a pokolban:…

Jaj, de bunkó vagy! Ezt most miért kellett csinálni?!Ez a mondat, valahol az emlékek poros aktáinak vázában belém ivódott - undorom ettől a mondattól. Számomra a zavaró egyszerűséget, ostobaságot jelzi. Ilyen mondat nem hagyja el kultúrember száját.A nő ilyenkor keresztül…

Gyenge szóviccekbe fojtott közeledés, mesterkélt kuncogás, raklapnyi smink mögött mégis látom az igazi vonásokat. Csak a szemedbe mélyedni, fúrni, tenyérni közelségben mérhető minden távolság, nincs miért haragudnom, de szeretni sem tudlak... Csak buknak ki a mondatok, nem látom…

Márton-nap, disznóölés, forralt bor - elhízott rubensi testeket akarok, hogy telítsenek el a bőröm alatt is. Bundák alá rejtett idomok, paplan alatti lihegés.

Amikor valaki elhullik mellőled - jaj, nem tudom, hogyan lehet úgy leírni, hogy ne legyen sírásra görbülő szájam - akkor sok minden átgondolásra kerül.Aztán minden megy ugyanúgy tovább.

Kit érdekel? Fáradt vagyok. Csak gyere fel. Hogy? Igen, megint oda. Kibéreltem, tudod, igen tudom, te mondtad, hogy nem fogom kibírni. Na tessék! Most jobb? Jobban érzed magad? Miért kínzol?!Hogy-hogy mit? Baszunk, angyalom, amíg be nem ájulunk a fáradságtól, aztán két napig…