Nem mutatkozom be, majd megismertek.
52. hét. Nem sokat vállaltam, pontosan 52-t. Mind 35 alatt. Ahogy én is.
A valóságot elfedő mondatokkal dokumentálom, ahogy mennek a napok visszafelé.
Irogattam. A világháló pókja kifeszíti szálait, egy-egy fennakad. Nem vagyok igazi ragadozó, nem cserkészem be a vadat, nem állok lesben, nem rontok rá, nem űzöm, nem hajtom és nem teperem le. Beszáll, múló kellemetlenségnek tűnik, és egyre jobban belegabalyodik. Amikor szabadidejében is válaszokat fogalmaz, akkor érdemes elindulni.
Nem kérek fényképet, de sokszor küldenek. Félnek a csalódástól? Igazuk van. Előre bemosakodnak, hogy így nézek ki, ne lepődj meg, megértem, ha... Minek ez?
Első lenyomatok: magas, erőteljes alkat. Elnagyolt vonások, rekedtes hang, férfiasan nyerít.
Beszélgettünk, Mozarttól a politikáig. A szavak zsongása gyilkos méreg - feltéve, hogy kellő agykapacitással rendelkezik. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy totálisan immunis példánnyal találkoztam. És ez pont most. Oly' mértékben üresen kongott, hogy igaz és hamis, hazugság és bölcsesség egyformán visszhangzott benne. Ilyen lehet a szeme egyetlen villanásával női alhasat görcsbe rántó férfinak, amikor egy vak nővel találkozik. Megdöbbentő élmény.
Az Alien legkarakteresebb vonása, hogy egyetlen tulajdonságra leszűkíthető: reprodukálni akarja magát. Ez a nő ilyen: kefélj meg. Könnyedén tépte szét a pókhálót, felzabálta egyetlen este a alatt a pókot, a saját logikája szerint végigzongorázott a felszopástól az analitásig mindent, majd ragadozóként megpihent, elnyúlt cigarettával a kezében és mint egy jól sikerült edzés után, távozott.
51.
