Amit leírsz, az inkább egy fejőstehén, nem? :D Sikeres ember... valahogy úgy fogalmaznám, hogy dinamikus egyensúlyban van. Tudja, mikor kell megragadni, mikor kell elengedni valamit. Sír, amikor itt van a sírás ideje, örül, amikor a vidámságot tapasztalhatja meg. Nem akar ellenszegülni az áramlásnak, de azt se hagyja, hogy elsodorják. Sőt, még a szélsőségesség és az egyensúly között is egyensúlyoz néha. :D És mindez boldogsággal tölti el.

Hívhatjuk fejőstehénnek is, de inkább tőgye közt a szarvát: legyen tenyészbika! A siker mérhető egyénileg, de arról hallgatni kell, és mi közösségi siker kritérium, ahhoz a fenti meghatározási kísérletem közel áll.
De most hogy a te szavaiddal is foglalkozzam, már-már meglep, hogy a coelho-müller felszínesség és szemfényvesztés mennyire elterjedt. Nyelvtanilag értem, amit írsz, de értelmeznem elég nehézkes lenne: hogy néz ki egy ilyen ember? Mit csinál? Mert mintha kicsit sírna a hintán, mikor előrelendül, hátrafelé pedig szélsőséges, érzi a feelinget és a flowt, valahol betépve boldog, bandzsa vigyorral, idületen okos(kodik). Ez a légy önmagad, valósítsd meg álmaid bölcs közhelyeivel egyenértékű javaslat - az igazi egyéniségek kólát isznak, mind a négymilliárdan.
És zokon ne vedd, ha kicsit karcosabbra sikeredtek szavaim, tegnap kellemetlenül félrecsúsztam, és a kudarcot mindig így kompenzálom.

Mindezek ellenére örültem, hogy írtál.

Áh, tényleg közhelyszerű, ez nekem is felrémlett, miután leírtam. :D De inkább azért, mert nincs mögötte "élet", inkább csak egy elmélet a fejemben egyelőre. És mi van, ha nem akkor örül valaki, amikor kellene, hát semmi, meg ki mondja meg, mi az a "kellene"... nem lehet mindenkit belekényszeríteni egy "ilyen a sikeres ember" sablonba.

Ha csak trollok hada meg nem szállja az oldalam, akkor idővel mindenkinek válaszolok. Így legalább mindig az enyém lesz az utolsó szó.
Elméleteddel nem az a baj, hogy hamis, hanem hogy semmire sem jó. Nem magyarázza meg a múltat, és még kevésbé igazít el a jövőt illetően. Ellenben a jelenben lefoglal.
Érleld még egy kicsit.

@Ianus: Ez meglehetősen bunkó volt, én kérek elnézést.

Az elméletemmel az a baj, hogy egyelőre csak pofázok róla, anélkül, hogy eredményt mutatnék fel... ennyi az egész. :D
De mostmár kíváncsi vagyok, mit jelent számodra az "ezoterikus katyvasz", vagy a coelho-müller-féle szemfényvesztés. És mondjuk hol kezdődik a te hited, vagy hol van ehhez képest? Bocsánat, ha túl konkrétak a kérdések, csak hát nem vagyok olyan kifinomult, mint egyes hálószövögetők. :)

Messze csalinkázó válasz lenne. Egyáltalán nem konkrét, sőt, ennél általánosabbat nehezen tudnék jelenleg elképzelni! De lehet, hogy csak ellentmondani akarok.

Igazad van @Ianus, csak egy dologról feledkeztél el, a sikeres embert követő elismerő mosolyokról, ami nélkül nem sikeres. Vagy ez magától értetődő? Te tudod.:)

@E. Bonheur: A mosolynál mindig őszintébb az irigység. Soha nem feledkeznék meg róla.

Ja, ebben igazad lehet, erről mindig elfeledkezem, hogy ez is van. Kicsit távol áll tőlem, lehet azért. De ez már az én fogyatékom.

Távoláll, de közeljön. Csak sikeresnek kell lenni hozzá, és égetni fog... Pillantásból, kézfogásból, testtartásból, levegőből, nyakhajlati párából, összekacsintásból, perifériális látásból, a hátad közepén megpihenő szemmel verésből, elharapott mondatokból... Érezni lehet. Ehhez neked nem kell irigyned lenned.