HARMINCOT

A valóság törékeny szövetét medencecsontod árnyéka töri át. Elbambultam, és mire észrevettem, hogy itt vagy velem, már kérdeztél valamit.

A válaszom nem fogadtad el, én megsértődtem, te leflegmáztál. Van, amikor csak a testedre tudok figyelni.

38.

Semmi több. Csak ruhádból kibontva, itt állsz előttem mezítelen. Bármit tehetnék, és te ezt akarod. Van-e nagyobb kegyetlenség, mint szótlanul hallgatni a csönded? Nem teszek semmit. Önuralom uralja a te tested is. Játék-e a kegyetlenség? Megvonási tüneteid lesznek, és én ezt élvezem. Türelmetlenséged ezzel büntetem.

A ki nem élt vágy tökéletessége.

Majdnem eljutottunk valameddig. Nehéz egyetlen rendelés erejéig csajozni, de legfeljebb rendelek még egyszer. Érdeklődöm, és mintha te válaszolni szeretnél. Hosszan. Tök mindegy, csak beszéljünk valamiről, úgyis csak rárepülés az egész.

A főnök tényleg hívott vagy így ráztál le?

Hölgyeim, itt a kérdés! Tényleg működik az autó, a pezsgő, a VIP-szektor, a full panorámás lakás, mint puncimágnes? Tényleg jobb akár csak egy kóbor éjszaka, ha a pasinak a bőre alatt is pénz van? Ha süt róla a gazdagság? Mi oly' izgató a pénzes emberben?

Kérem, az erkölcsi kioktatást elhagyni. Egy férfit szemérmetlenül imádnak, mert jól néz ki, miközben ez általában születési hiba. Ellenben a pénzéről a többség maga tehet, mégis szégyelljük bevallani, hogy van benne valami izgató.

Most mi van?! Vannak olyan helyzetek, amikor köztem és egy Asperger-szindrómás közt nem tudsz különbséget tenni. Én tudom, hogy van különbség, hiszen pontosan érzékelem a porcelánboltban történő elefántszerű mozgásom. Tudom, mit török össze, mit verek le és mekkora károkat okozok. Viszont nem érdekel. 

Naivság részemről azt mondani, hogy előre szóltam, és ezért tudtad, elfogadtad, akkor most mire ez a nagy felháborodás. Naivság, mert én is tudtam, hogy ez lesz. Hogy hiába ígéred meg, hiába fogadod el, hiába... Magadnak sem tudsz parancsolni, és én ezt pontosan tudtam. Akkor is, amikor elmondtam, hogy mi lesz, ha nem úgy viselkedsz. Most akkor ez hazugság? Manipulálás? Játék?

Nem érdekel mindezek erkölcsi olvasata.

Nem vettem el semmit, nem adtam semmit. Két test véletlenszerű találkozása.

39.

Vajon lecsupaszítom a testet, amikor tárgyként kezelem? Kizárok minden mást, csak a test létezik, és a belé szorult vágy. Minden sallangot eltávolítok, minden mozdulatom kiöli belőled, hogy másra gondolj. Lüktető húscsomó marad belőled.

És miért akarod ezt újra és újra? Te, aki oly' intellektuális és érzelmes vagy.

Azt álmodtam, hogy egy női hasadékban alszom. A nemi vágy netovábbja volt, amikor tényleg elmerülsz, picinyke pont vagy, oldaláról dőlt ősanya, de eközben kívánatos gyermek, akinek felhúzott lába közé férkőzöm, nedves hasítékában megmártózom álmodom. Amikor nem tudsz betelni a mézeskalács házzal... 

A hétköznapokban ez a kolosszális nagyság nyilván riasztana. Mit kezdenék egy sátor méretű pinával?! De akkor és ott, álmomban, nagyszerű valóság volt.

A testi élvezeteknek van-e erkölcsi súlya? Lekoptak a tabuk az étkezésről és az ivásról (gondljunk csak a korábbi bűnös ételekre, szent tehénre, tisztátalan disznóra, kóser konyhára, böjtökre, stb.), nem csinálunk gondot a test sanyargatásából (nem járunk darócba, nem korbácsoljuk magunkat, stb.), valahogy a a testi élvezetek tabuja mintha megmaradt volna. Nem tudunk ugyanazzal a természetességgel mellet markolni, ahogy egy almába harapni, nem tudunk úgy behatolni, ahogy egy masszőr kezei alatt elnyúlni.

Megint csak elnézve a környezetemet, egyeseknek azért sikerült. Egy jó vacsora, egy jó dugás. Aztán minden megy tovább.

Amikor az anyuka előrehajolt azokkal a duzzadt mellekkel, sok mindent eldőlt. Kívántam hirtelen egy típust, elemi erővel, az elfedett fenékkel és hassal, a kihangsúlyozott mellel.

Egy ilyet is, és egy olyat is. Azt ezért, ezt pedig azért. A mező minden virágát, tavasszal, nyáron és ősszel. Vadul, némán és unottan. Mikor fölém hajol, lentől néz rám, csak érzem magam mögött. Elképzelve, mikronokra bontva, vakon kezemben tartva.

Tavasszal nem csipegetni, hanem habzsolni kell.

41.

40.

Csak a tényszerűségért.

Tudod, ki a frusztrált picsa? Aki kidobja a mellét, meg úgy ül le, hogy a szoknyája felcsúszik a segge széléig, úgy rakja át a lábait, mint a sharonstone a tudodmiben, aztán amikor megbámulod, akkor kikéri magának. 

Ez olyan, mintha a cirkuszban háttal kéne ülni a bohócnak, aki hangosan trombitál meg ordibál, aztán aki megfordul, azt jól lebassza. 

A történetnek nincs apropója.

Kimaradt a tavasz, ezért nagy kár. Bár imádom a csudacsöndes májusi estéket (van még ilyen? hogy a Gellért-hegyen nincs, az biztos), orgona illattal, poroszkáló, meleg délutánokkal, és mikor estébe fordul az idő, még libabőrös lesz a test. 

Most pedig berobban ez a fullasztó meleg, amikor az anorákot a fürdőruha váltja fel.

Nézem a tévét, ahogy kamerák előtt, színpadon dugnak. Látom, ahogy egy szórakozó helyen, megint kamerák előtt az alig serdült lányka rágózás közben odakínálja a mellét kis tapogatásra. Úgy vetkőzik, szop, nyal és dug, mintha csak az ebédjét filmeznék. Nem exhibicionista módon, megmutatva, hanem csak unottan. És ez nem egy, hanem sok. Tömeg, ha úgy tetszik. Egy odakínált test, akár elveszed, akár nem, gyakorlatilag mindegy. Egy svédasztal, ami előtt unott emberek sétálnak. 

A testiség minden démoni és angyali jellegétől megfosztva.

Idegen tollakkal ékeskedem, forrás megjelölés lent.

„Az egyik legfőbb nehézség a kivételesen szép fiatal lányok esetében: csak a tapasztalt, cinikus és gátlástalan csábítók érzik magukat nyeregben velük szemben, ezért általában a leghitványabb alakok nyerik le a szüzességük kincsét, és ez a lányok számára a jóvátehetetlen hanyatlás első stádiumát jelenti.”

in: Michel Houellebecq: Elemi részecskék

Candice Swanepoel nagyon candy. Mondanám, hogy nem tudnék mit kezdeni vele, de igazából ő nem próbálkozott. Mondjuk nem is adtam meg a telefonszámom.

És mikor azt mondtad, akkor én másra gondoltam, te megpróbáltad kitalálni azt, amit egyszerűbb lenne megkérdezni, de én kombináltam, te pedig hallgattál, aztán füllentünk, amiről azt hisszük igazság, és utána azt is továbbgondoljuk, ami magában megállt, volna helyett van, és van helyett talán.

Félreértéseink bizonytalansága merész ingovány.

Melléd léptem, túlságosan közel voltam, hogy szabaduljak. Messze még a május, amikor a hormonok csúcspontja van, hideg az árnyék, de a napon lágyulok. Szoknyák feljebb, rózsák és dekoltázsok nyílnak. 

Ma kivételesen romantikus vagyok. Pedig a rózsa és a nyitás magaslabda. 

Csak olvasok, és közben képzelődöm. Mindenkitől lopott pillanatok ezek. 

Még talán attól is, aki közben dúdolgatva néha a farkammal játszik. 

42.

Idővel a lustaság elvvé nemesül.

Ha a nők és az elvek között kéne választani, inkább a nők érdekelnek.

Vajon mondhatjuk-e utólag rossznak azt az éjszakát, ami után rossz másnap reggel felébredni?

Ha linkelnék videót vagy töltenék fel képet, akkor ma itt az magyargárdás pornós csak lenne. Alkalomhoz tartalom, vagy mi.

Hogy mennyire nem jut eszembe sokszor egy név. Valamikor ezt nagyképűségnek gondoltam. Amikor a lánynak még a ruháit is fel tudtam sorolni évekre visszamenően. Ma pedig még a másik nevét is elfelejtem. 

Sok volt? Vagy a memóriám romlott ennyit?