HARMINCOT

Mit kezdesz a másikkal, amikor lihegve elszálltál valamerre, egy kocsiban keresgélsz, hány óra, istenem?

- Hm - mosolygok kérdőn.

46.

Jó, akkor ha lehet, sőt kell, akkor lássuk. Belépsz, regisztráció, felismernek, kísérnek. Rád tapadó mosollyal körbetekintesz, néha odaintesz valakinek, csak tudnám, hogy hívják. Oké, az első számú célpont az a brutális dekoltázs lenne, ami a hostess csajon van. Vele kicsit nehézkes volna ismerkedni. DSK-effekt. Megértem.

A számba vehető lehetőségek száma összesen húszra tehető, ebből potenciális 12 kiesik a kora miatt. A nyolcból 3 még komoly fenyegetés alatt is esélytelen volna. Kettőt komoly emberek lengenek körül, persze, szakmai traccsparti, fenékmagasságból indítva. Ha egészen őszinték vagyunk, akkor most három lehetőség van. Ilyenkor csapódni kell, és feszengősen elindítani.

A munka, lehetséges közös ismerősök, sokszor jársz-e rendezvényre és egyéb rárepülő körök után, landolás.

- Nem baromi unalmas egy ilyen hely?

- De - mondja mosolyogva.

- Túl merész javaslat volna, ha azt mondanám, hogy folytassuk máshol?

Itt dől el minden.

Vajon a vállalati partin ismerkedni az a házi nyúlra lövés határesete? De hát nem ismerkedhetek állandóan teljesen ismeretlenekkel.

Meglátjuk.

Van valami irritálóan felszínes benne. Ahogy alvásig behorpasztott szempillákkal figyel, elnyomott ásítás a szája sarkában, és csak akkor élénkül fel, amikor ismét személyes témára terelődik a szó. Hogy ő milyen, hogy én milyen, hogy a harmadik milyen. Sohasem érdekli, hogy a világ milyen. Energia pióca. Bárkin előszeretettel lakmározik. Belőlem is harap. Itt csüng rajtam, mert ma ilyen napja. Közben idegesítő módon a mobilját nézi. Netezik? Nem tudom megérteni mit akar.

Egyetlen elfogadható tulajdonsága a szopásra görbülő szája. Még akkor is, ha soha nem hatolok bele fulladásig.

Matatnék, kutatnék, vájkálnék. Csak a test - nagyító alatt, izgatóan. Izgat ez a fémes hidegség, ami a szituációban van. Megjátszott távolság. Legintimebb közelség, a bizarr lelki távolság. Vibrálóan átcsap. Robbanásig feszített merevedés.

Ahogy felettem van, erőlködve nyakába hajolva, fenekét fogva, kezem közt ringva... Én már úgy vagyok jó, hogy így vagyok, én már nem leszek másik - köszönöm, indián!

Még egy pohár. Kimenekülök a levegőre. Mit csinálok? Félig részegen, évek után egy-egy szál cigarettánál többet szívva, mit csinálok?! Utánam jön, szoknyája a combja felső feléig felcsúszva, nem is szoknya, hanem egyberészes ruha lerogó cafrangja, leül, rágyújt, mosolyog. Idegen nyelv, idegen ország.

Két böffentés között kimenekülök a mosdóba. Félig merev farkammal vizelek, a füst, alkohol, izzadság szagán keresztül is érzem, hogy valaki már mellé húgyozott korábban. Megmosom az arcom. Olyan idegennek tűnök magamban. Vagy csak a tükör torzít? Távoli zakatolása a zenének.

Visszamegyek, végre eltűnt. Külső kapaszkodót keresek? Ha nem lesz itt, akkor lelépek - ha itt lesz, akkor megdugom. Szép arca van, gyönyörű vágású szemekkel, frissen mosott, súlytalan hajjal - a teste tíz év múlva formátlan hurkák sokasága, most kellemesen kitömött domborulatok. Éppen határán a még nagyon megkívánhatónak.

Vajon egy kertvégi dugásnak volna-e értelme? És közben nem arra pincércsajra fogok gondolni, aki hibátlan, barna bőrével, feszes izmaival és kemény, labdácska melleivel oly' sokat sürgőlődött köröttünk? És ha igen, akkor úgy is van még értelme?

Sok kis házi nyulacska. Lelövöd-e akkor, ha vágyol a húsra, de nem akarod, hogy vadásznak tartsanak?

A lényegi kérdések etikai kérdések.

Utolsó meleg, fülledt nap. És ilyenkor magamtól is undorodom.

Illúzió romboló a vágy előtt tusolni?

Illúzió romboló tusolás nélkül szeretkezni?

Milyen mélyre lehet merülni károsodás nélkül? Vagy csak az emelkedés sebessége a veszélyes?

A mocsokban dagonyázva könnyen azt gondolhatod, hogy könnyen vége lesz. Mert csak lerázod magadról, mint kutya a vizet. Húzol egy vonalat, addig és ne tovább, onnantól pedig tiszta lappal indulsz. De vonásaidban, mozdulataidban, álmaidban, reflexeidben ott van minden az emlékezet. Nem pusztán mint egy kitágított bejárat, másodjára könnyebb áthatolni rajta, mint egy elvesztett szűzesség, nincs mit félteni, mint egy megkezdett lap, amire írtál valamit, ezzel óhatatlanul lehatároltad a lehetséges mondatok számát, nem, ennél valami sokkal mélyebb.

Kifordítottad magad, és megtaláltad a szörnyet. Innentől kezdve minden mélység alján ott érzed a szemét.

A hallgatásnak ideje van. Jövő hét hétfőig mindenképp.

Kicsit hallgatok. De azért írjatok, válaszolok.

Focit nézni nőkkel szexi. Mégha utána az egész nagyon nehéz is.

Csak lezárásképpen: valami elromlott ezzel a fagyissal vagy csak az én gépemben volt hiba. Esetleg most van az én gépemben hiba.  A kudarc ráadásul csúnyává tette. A férfiak lelketlen dögök.

Mintha beakadt volna egy szalag, újra és újra nézem, ahogy felkínálja a fenekét, ahogy pucsít, és a másik ráfröccsen.

Unalomig ismételt, semmi kihívót, erotikust vagy vágyserkentőt nem látok benne.

Fröccsöntött világ.

Vihar előtti csend. Az elektromosság ott zizeg a levegőben, a nedvesség állati illatát már érezni lehet. Merevedő mellbimbók.

A tarkómon érzem, a zsigereimben tapintom, látom a távoli villanást, hallom a dörejt. Olyan közel van a másik, hogy megérinthetném.

Tomboló fergeteg, lassú, hatalmas cseppek. Egy, kettő, három. Szapora lihegés, csattogó ritmus, végeszakadatlan zuhogás.

A földnek utána szaga van.

Zsigerileg azonosan becsatornázott az evés és a szeretkezés. Lehet zabálni és kúrni, lehet étkezni és lefeküdni, lehet enni és baszni. Lehet megkóstolni, belenyalni, elfogyasztani. Lehet édes, forró és megterhelő.

És van, amikor egyikhez sincs kedvem. De enni kell. És baszni?

Azt hitted, hogy az állattól kell félned. Azt hitted, hogy majd sokat akarok. Azt hitted, hogy nem leszel elég szép és kívánatos. Azt hitted, hogy... Sok minden megfordult a fejedben, egyet kivéve. Hogy mindent odaadnál, csak ne tagadjam meg magam tőled.

Az üres azt jelenti, hogy valaminek kéne ott lennie. Én előbb megteremtem a teret, ahonnan hiányzom, és csak utána lépek be. Ezzel járulok hozzá a táguló világegyetemhez.

Az autókulcs, mint puncimágnes. Nem gondoltam volna, ilyen csak filmekben van. Nem autókulcs volt, de lényegtelen. 170 cm körül lehetnek, ebben a cipőben még talán öt centivel több. A szoknya alján egy kicsit hosszabb szőrzet már kilógna, akár a macska nyelve. Nem láttam, de tudom. A mellek irreálisan felpolcolva. Rajzfilm figurák, barnára színezve, hosszúszempillákat rajzolva, szemöldököt festve, egy fekete, egy szőke. Festett, úgy sejtem, mindkettő. A seggük, a combjuk, a lábikrájuk feszes a magassarkú cipőben. Mosolyuk fényezett.

Izgat ez a ribancság, pedig lehangolóan ostobák. Okosakat akarnak kérdezni, pohárral a kezükben egy ostoba 3D bemutatón, igyekeznek. Hostessek, azt mondják. Pénz, siker, csillogás. Mi más lehetne számukra fontos? Megérkezik az egyik celeb, évek óta nem láttam, rutinosan mosolyog, kontakt lencséjén csillannak a vakuk, felhajtott nyakú ing, rózsaszín árnyalat. Az én libáim is arra fordulnak. A férfi foglalt, gazdag hippi feleség, itt már semmivel sem tudod tagadni ezt a kultúrát, ahhoz otthon kellett volna maradni.

Nem tudom, miért gondolom, de nem hiszem, hogy az agyatlan középszerűség átlagos ágybeli teljesítménnyel párosul. Óvatosan lelépek, pedig a négy felpumpált mell hívogatóan közel volt.

Lassan tapogatozó szavak. Valamit mögéjük rejtettünk. Csak olvasol néha, de mégis azt érzem, hogy az ábrándjaid itt vannak köröttem. A hátam mögé bújsz, érzem a melegséged, ahogy párállik a bőröd, a lélegzeted a tarkómon.

Cseppnyi boldogság kicsurran.

Ha megmutatom, hogy mennyire tudsz szabad lenni, akkor lesz erőd visszamenni a mókuskerékhez? És ha nem, akkor vajon én vagyok a hibás?

Várom, hogy megérkezz. Elképzeltem sokszor, a szoba most is mintha egy filmen látnám: óvatosan egyensúlyoz a megtervezettség és a spontaneitás között. Nélkülözi a közvetlen személyiséget, mégis minden rejtőzködése ellenére benne van a belőlem kinyert férfi. A csengőre megrebbenek.

Túl erős az illat, mindent elnyom a Givenchy divatház erőszakossága. Ezt még tanulnod kell - nem öltözhetsz fel egy parfümbe, ha meztelennek kell lenned. Ma olyan tárgyiasnak akartam mindent, mintha idegenek lennénk. Te bejösz, levetkőzöl, én megnézlek, beléd túrok, szétnyitlak, lefektetlek. Remegsz.

Mindent lefojtva, a holnapra tartalékolva szolgáltatsz. Hányszor felmerült bennem, amikor különböző nők nyúltak hozzám - orvostól a masszőrig - hogy a hivatásuk mögött az ember is megérint. Ma tudom, hogy te mire gondolsz. Arra, amit én akarok. Nem szabad kimondani, úgyis kiszáradt a szád, elcsuklana a hangod.

Amikor végeztél felöltözöl, hosszasan megöllelek, elmész.

Becsukott szemmel előttem állva vársz. Libabőrös test, mezítelen. Hátulról, mint egy homokóra. Olyan aktívan vársz, hogy hallom a füled kémlelését, bőrödön a receptorok tapogatózását. Mi lesz?

Egész tested beleremeg, ahogy ujjamat végighúzom a gerinceden.

Duna-part. Kavicsony térdel, vízben állok. Fehér seggem csupaszon világít a bokrok alatt. Távolban motorcsónak hangja, közelben bogarak zizgése. Izzadságcseppek. Vakítóan erős fény, árnyék mögött sötétség.

47.

Nem tudom, hogy mi a bdsm. Igazából már a szexszel is bajban vagyok. Az orális kényeztetés például nem az - ez elnöki szinten kimondatott. Vagy ehhez képest mi az erotikus? Vagy esetleg művészi? Nagy különbség van a nőkötözés és a virágcsokor készítés között? És abból a csókolásnyi (nyalásnyi, szopásnyi) távolságból vajon nem minden csak hús?

A bdsm kapcsolat elemzésre késztet. Nem normális, nem természetes, kizökkent a mindennapiból, határhelyzet, és ezért felteszed azokat a kérdéseket, amiket mindig feltehetnél, bármivel kapcsolatban, mégsem teszed meg. Nem foglalkozom defíniciós problémákkal, hiszen amikor azt mondom, hogy dugjunk, akkor te is gondolsz valamire, én is, ez a legritkábban lesz ugyanaz, mégis értjük egymást és meg fog történni. A szavakat tudjuk használni, még ha a meghatározással vannak is problémáink.

Állítólag a dom hatalma a sub által kijelölt térből fakad. Lehet. Viszont ez egy játék: adok-kapok, folytonosan változó, remegő, táguló, pulzáló erotikus (szexuális?) játék. A dom beterel, a sub bevonul, kijelöl, megjelöl, a dom pedig tiszteletben tart, felrúg, tágít, szűkít. Ha a játéknak az élvezete megmarad a fenti meghatározásbeli problémák nem buknak a felszínre, mert értjük egymást, élvezzük, csináljuk. A domnak múzsája a sub, megihleti, elvarázsolja, ingerli, gerjeszti. Álmot álmodik, elképzeli, játszadozik vele, buborékot fúj, színes léggömböt - fejben. Ezek a fantáziák rezonálnak a subbal, akinek a határai ennek megfelelően változnak, rohanva döntenek le korábbi gátakat vagy akár építenek soha nem volt falakat. És ez a közösen összeálmodott légvár leereszekedik, felszáll, átszivárog a valósáág szövetén, a két akrobata egymás kezébe kapaszkodik, izzadtan, csatakosan felépíti. Másra gondoltak, mégis közöset építettek. Ha sikerül, akkor holnap is építeni fognak.

Én nem hiszek abban, hogy a bdsm olyan különleges lenne. A fő sodorvonalon kívül van, nem kapták fel, nem lett trendi, a többség nem élvezi - ezért gondolkodsz, érvelsz, elemzel, magyarázkodsz. Ma a puncit leborotválják, a golyókat körbenyírják, a segglukat megdugják, a faszt a garatig lenyomják - ettől még a misszionárius póz a legtipikusabb. És ez akkor is így volt, amikor a kivillanó bokán vagy a kendő mögül kimerészkedő tarkó volt a kihívó viselkedés netovábbja. Játék ez - mint minden más. És mellette oly' sok mindent jó játszani.