Még egy pohár. Kimenekülök a levegőre. Mit csinálok? Félig részegen, évek után egy-egy szál cigarettánál többet szívva, mit csinálok?! Utánam jön, szoknyája a combja felső feléig felcsúszva, nem is szoknya, hanem egyberészes ruha lerogó cafrangja, leül, rágyújt, mosolyog. Idegen nyelv, idegen ország.

Két böffentés között kimenekülök a mosdóba. Félig merev farkammal vizelek, a füst, alkohol, izzadság szagán keresztül is érzem, hogy valaki már mellé húgyozott korábban. Megmosom az arcom. Olyan idegennek tűnök magamban. Vagy csak a tükör torzít? Távoli zakatolása a zenének.

Visszamegyek, végre eltűnt. Külső kapaszkodót keresek? Ha nem lesz itt, akkor lelépek - ha itt lesz, akkor megdugom. Szép arca van, gyönyörű vágású szemekkel, frissen mosott, súlytalan hajjal - a teste tíz év múlva formátlan hurkák sokasága, most kellemesen kitömött domborulatok. Éppen határán a még nagyon megkívánhatónak.

Vajon egy kertvégi dugásnak volna-e értelme? És közben nem arra pincércsajra fogok gondolni, aki hibátlan, barna bőrével, feszes izmaival és kemény, labdácska melleivel oly' sokat sürgőlődött köröttünk? És ha igen, akkor úgy is van még értelme?