Azt viszont csak ő tudhatja Te ki voltál ugyanabban a pillanatban... :)

Valahol Apollo és Brad Pitt között félúton - legalábbis remélem. :)

Ez a másról fantáziálás téma bennem olyan érzést ébreszt, hogy érdektelen (általában, már, még, mittudomén) a partner...

@Napmadár: Pedig pont nem erről szólna. Hanem, hogy szabad vagyok gondolatban is. Csatangolok, csapkodok, elszállok.
Az szomorú lenne, ha Scarlett Johansson szeretném nagyon, de csak a szomszéd duci jutott, nem baj, majd közben rá gondolok. Ilyen is van - de én nem erről írtam.
Olyan is van, hogy közben a munkád, a holnapod, a blogod, a nemtudodmid jut eszedbe. Az némi fáradság: igazi vágy nélkül kefélni, bűn.

Érdekes lehet a bejegyzéseid nyomán keletkező gondolatokat és érzéseket olvasni. Mert mind olyan, hogy szinte várja, (provokálja?) hogy kiben mit indít el. Ugye? Tulajdonképpen sok kínos emberi kulcskérdést feszegetsz, külön-külön egyesével is elférnének egy-egy topicban is és jól ki lehetne őket tárgyalni. :)

És igazad van: igazi vágy nélkül kefélni a legnagyobb ártás, amit az ember önmagával elkövethet. Viszont azt nem értem, hogy miért érezted úgy, hogy a gondolati szabadságodat épp ARRA a pillanatra kihegyezve említsd meg... :)

@Napmadár: Nem feltétlenül arra a pillanatra hegyezem ki, sőt, ez talán nem is erről szólt. Inkább a vasfegyelem ellen, a túl komolyan vett szexualitás, és leginkább egy mondanivaló nélkül bejegyzés: leírtam. Ez történt, és nincs ebben semmi rossz. A gondolat- és véleményszabadság politikafilozófiai megközelítése a legritkábban szokott ilyenkor eszembe jutni. :)

Ezt egy kicsit én is nehezen fogom fel. Meddig terjed ez a szabadság? Meg mennyiszer engeded meg magadnak? És kivel? Gondolom az sem mindegy, hogy feleség vagy szerető vagy egyéjszakás kaland. (bár tartok tőle, hogy változatosságuk miatt az utóbbiaknál tudnál jobban odafigyelni :P)

@Bulámbuk: Ezt nem megengedem, hanem történik velem. Leírom. Nem küzdök se ellene, se érte. Egymásra rakódnak az emlékeim: valósak és virtuálisak. Ezen keresztül látom a jelent is. Ez nem a gondolatszabadságról szól, hanem egy (sok) élményről.
Hogy hányszor fordul elő velem? Ezen elgondolkodtam. Vajon, amikor vizuális inger nélkül mégis csak "látom", hogy mi történik velem, akkor vajon ugyanez van? Behunyt szemmel, sötét szobában, stb. "látom" azt a fenekeket, a saját kezemmel együtt, ahogy fogom. Hogy azt látom vagy egy korábbit - nem tudom. Ha ilyen tágan értem, akkor sokszor. Johanssont viszonylag csak egyszer. :)

Azt hiszem értelek. Leírtál egy pillanatot. Megtörtént és tényleg nincs ezzel semmi baj. Akkor lenne baj, ha ágálnál ellene. Hisz TE voltál benne és nem az akinek lennie kéne valamiféle belső hiedelmek, vagy külső tanok alapján, nem az akinek illene ott lennie és helyes lenne valamilyennek lennie. Volt egy ilyen pillanat (is) és az a kis elkalandozás semmit nem von le az értékéből... amíg a pillanat benned van és elfogadod, hisz a Te pillanatod. Ám leírva másként hat.

@Napmadár: még az sem lenne baj. nem mindent fogadok el, és ez egyáltalán nem baj.
a félreérthetőség pedig a szexepilem része. :)

Jól teszed. :)
Félreérthetőség, mint szexepil és pozitívum? Végső soron pozitívnak értékelem, hogy nem álszerénykedsz. :)))) Olyan álságos lenne. :))))))

@Napmadár: Pusztán csak nem áll jól. Van, akinél ez őszintének hat. És reálisnak. :)

Én is így látom. :) Azt hiszem már jól elkanyarodtunk a témától... :)