A lábad közé akarok nyúlni. Nem először. Nem másodjára. Várd ki. Először csak nézlek, elképzellek, játszom veled, felöltöztetlek, levetkőztetlek, ízlelem a formákat, alakítom a helyzeteket. Nem érdekel a valóság, minden az én fejemben van. A tested pusztán egy ajtó, amin keresztül bejuthatsz.
Nem jutok el addig a műtárgyi távolságig, ahol már mindegy, hogy virágcsokrot vagy nőt kötözöl. Nem vagyok művész, nem keresem a beállításokat, színeket, formákat, hogy odarakjalak és csak a lencsén keresztül nézzelek. Ez nem érdekel. Én valamit a formátlanból akarok gyúrni: vágy-agyagos vagyok.
