Ez a hét testet csigázó lesz. Izzadt idomok a városban, felszívják a csöpögő meleget, lenge ruhák rezdületlen. Már a víz is langyos, mert egész nap a kezedben hordtad, az aszfalt perzselő forróságából az árnyék lohasztó tégelyébe léptél. Pokol kohó - mégis mi az, ami képes ezen is átrándítani? Ahogy a ruhák elvékonyodnak, a szoknyák feljebb csúsznak, a testek iszamossá válnak, a dekoltázsok leereszkednek. Ahogy a zsigeriség elural mindent, nem létezik semmi, a gátlások tavakká olvadnak. A tócsák között gyúrható, formázható, szabad testek.
A légkondícionáló alatt kiugróan merevek a mellbimbók. Egy nézéssel bárki zavarba hozható. Az én bunkóságom az ő pirulása. Ártatlan játék, térjünk a lényegre!
