Hát, ímhol vagyunk és még most alig hétnyi emlékből élek.

Mintha az egész tudatomat kitágították volna, hogy bekaphassa az egész világot, idővel együtt. Kimerülésig alábukni, részeg kábulat, módosított tudat, lüktető zene, fullasztó illat és beburkolozó tapintás egyszerre volna jelen.

Retinámra égett képek: egy szájszeglet, a bőr pólusai izzadság alatt, pillantás, két nő, mellek. Harinya: kötővel, lábbal, földön. Illatok, amelyeket nem tudok felidézni. Sikamlós szavak, amelyeket nem érthetek.

Mint egy forró fürdő, amiben elmerülsz: égeti a bőröd, betömi a füled, lecsukva a szemed, és a testnek valami egészen belső tudata marad csak meg.

Csupa hasonlat, amit írok, mert nem tudom a normál világ képeivel ezt bevilágítani. Egyébként pedig puszta számok maradnak: 40.

Gondoltam, hogy van ilyen, de nem tudtam.