A mellém kucorodó simogatás merevedésig tornyosul. Vajon mennyi gátlás van bennem? Nem, nem erkölcsi gátlás ez. Nem is egyszerűen egy belső undor, hanem a saját testem tökéletlenségének az elfogadása. Még mindig ragaszkodom egy mítoszhoz, aki voltam. És vajon belefér-e, hogy most, az átmulatott éjszaka után, alkoholtól és izzadságtól átitatottan átadjam magam a másiknak? Neki könnyen csak ennyi leszek, egy reggeli - a farkam, a szagom, az ízem, a pillantásom, az összegabalyodó mondataim. Gátlás-e, ha homlokon csókolom és bizonytalan léptekkel távozom?
274
2012.01.09. 16:49
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://harmincot.blog.hu/api/trackback/id/tr993531725
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.