Nem érdekel most semmi. Fáradt vagyok és felajzott. Felhívlak, mi bajom lehet?
Nem baszod rám a telefont, ez már önmagában is jó jel. Mit is akarok? Hogy simogasd egy kicsit a fejem, mennyire önző dolog. Mikor a bácsi kisfiúnak érzi magát, rohan a nimfatestű oltalmazó mamához, és visszaélve egy valamikori érzelemmel öledbe hajtom a fejem.
- Most nem akarom. Annak már vége.
- Istenem, ne az anyámat játszd már meg ezzel a seggel! Essünk túl rajta, és utána beszélgetünk, úgyis eljutunk oda, csak órákig húzzuk előtte egymást.
- Van pasim, értsd meg.
- Kértem én a lelked? Kértem én érzelmet a megértésen túl? Gyógydugás, ennyi. Mint egy egészségügyi zuhanyzás, csak le kell mosdatnod, ígérem nem lesz olyan szörnyű.
És már matat, kutat, fogdos, nyálaz, simít, markol, harap, hatol...
45.
Szabad ezt?
