Nem szokásom keverni a magánjellegű levelezést a blog kommunikációval, nyilván tudja valaki, hogy magában akar-e beszélgetni vagy nyilvános reagál. Most azonban az ezekben a levelezésekben felvetett gondolatokra reagálok.
A siker nem a kudarc hiánya.
Nem rendeltem alá az életemet annak, hogy lányokkal (fruskától az asszonykáig) ismerkedjek. Annak meg végképp nem rendeltem alá magam, hogy pár mondatból leggyorsabban az ágyig jussunk. Vagy egyáltalán eljussunk addig. Mondjuk úgy inkább, hogy lekapcsolatm a NO táblát a VACANCY elől, kevesebb vörös neon... Ez a blog.
A stoppos lányokat pedig felveszem. A fagyis nénivel szóba állok. A könyvtárban kölcsön kérem a könyvet. Tömegközlekedek. Elmegyek szórakozni - bár ez minden bizonnyal egyszeri alkalom volt, közelről semmiképp sem az én világom, plázapicsapipa, de ennyi. E-mailekre válaszolok. Hozzászólásokra is. A házi nyulakkal még bajban vagyok, ők egyelőre zárójelek között pihennek.
És rejtelmesen hallgatok, hogy milyen aprócska dolgokat fontolgatok még magamban.
