Egyszer már ezt is akartam. Plázapicsa-e vagy?
A legklasszikusabb darab: a cipőtől a tetováláson át a topig. A beszéd affektálása, üressége, a témák egyszerűsége. Ahogy rád bukik, erőszakosan bizonyítani akar, hátulról megkapaszkodsz a fara oldalában, a ribanc rendszám párásodik, kilövelsz, ő nyalni akar.
Filmszerű, olyan döbbenetesen filmszerű, hogy csak kívül tudom magam érezni. De mégis van egy pillanat, amikor hajnal felé felriadok (mit keresek itt?!), magam mellett látom, elmozdult arccal, szájából szivárgó nyállal, egy pici lány. Ott van benne az a kislány, akit még szeretni tudnék. Kurva mélyen van, tegyük hozzá.
49.
